Anime Forever♥

 Daisuke 

- Hé te!Kiesett a pénzed a zsebedből!

 Megfordultam és kit láttam magam előtt?...Hát persze hogy őt...Ki mást?

- Kösz.-mondtam majd elvettem tőle a pénzemet.

- Legközelebb jobban vigyázz rá,mert lehet hogy más nem hozná utánad.-mondta mosolyogva.

- Tőled se kértem.-mondtam neki morcosan.Még mindig a reggel miatt volt ilyen kedvem.

- Rendben akkor máskor elköltöm.Ch...Bunkó.-mondta majd hátat fordított nekem és lassan elsétált.

- Idegesítő fruska...-mondtam teljes csöndben,amikor egy tankönyvet éreztem az arcomban.-Eszednél vagy?Egy tankönyv?-kérdeztem tőle mérgesen miközben feltápászkodtam a földről.

- Majd gondolkozol mielőtt beszélsz.-ekkor már ott állt előttem,elvette mellőlem a tankönyvet és elment.

 Lehet nem is vagyok én kíváncsi arra hogy ki is ez a csaj.

Hikari

 Mikor felébredtem,csak a délutáni találkám járt a fejemben Hirotoval.De gyorsan észbekaptam mikor ránéztem az órára.Összekaptam magam,reggeliztem majd elindultam a suli felé.Útközben összefutottam Mey-jel aki valami sráccal volt.

- Sziasztok.-köszöntem előre.-Ki ez a srác.-böktem oldalba Mey-t.

- Jó reggelt.-mondta mosolyogva a szőke.-Ő itt Aiji.Aiji had mutassam be neked Hikarit a legjobb  barátnőmet.

- Szia.Aiji Abukara lennék.-mondta kedvesen.

- Hali.Én pedig Hikari Shiranui.-válaszoltam szintén kedvesen.-Na és?...Ti ketten...együtt vagytok?-kérdeztem egy kaján mosollyal az arcomon.

- Micsoda?Mi együtt?Dehogy!Csak egyszerű tanulótársak vagyunk.-mentegetőzött Mey.

 Pár perccel később már a suli bejáratánál voltunk.

- Nos nekem Etikám lesz,szóval sziasztok.-mondta Mey,majd elment.

- Szia!-hangzott a válaszunk kórusban.

- Na és mondd csak.Te "B." vagy nem?-kérdeztem.

- Igen,miért?

- Hát csak akkor Mey ajánlotta fel neked hogy segít?-kérdeztem újból.

- Igen nagyon kedves volt tőle.

 Ekkor ment el mellettünk egy fiú aki szúrósan nézett Aijire,majd tovább ment.Viszont valami kiesett a zsebéből,de már nem hallotta meg,így utána futottam vele hátra hagyva Aijit,aki mielőtt elszaladtam mondott valamit,de nem értettem.

- Hé te!Kiesett a pénz a zsebedből.-kiáltottam utána,majd mikor megfordult megpillantottam az arcát.Majd átfutott az agyamon hogy ő volt az a helyes fiú,akire ráestem.Ekkor éreztem hogy kezdek elpirulni.

-Kösz.-mondta majd elvette a pénzt.

 Itt már kezdtem mérgesedni.Mi az hogy kösz?Ennyi?Semmi mosoly?Elvégre én loholtam utána,mint valami idióta.Nos ezek után pedig volt egy kisebb nagyobb vitánk,és hogy mondjam...Eléggé pipa vagyok arra a srácra.Még a szegény tankönyvemet is az arcába dobtam.Most így vissza gondolva nem igazán ért ennyit az ügy.Szegény könyvem,teljesen depressziós lett.Végülis én se örülnék ha egy olyan pofának dobnának neki,mint Ő!

 Ezek után teljesen nagy durcával,de faképnél hagytam,és én is mentem a dolgomra.Pontosabban órára,mert becsöngettek.

 Egész órán a "Ez meg mi a franc?"-on kívül más is járt ám a fejemben.Pontosabban Hiroto.Egészen lenyűgözött a személyisége.Már alig vártam hogy végre találkozzak vele.

 Miután vége lett az órának nem kerestem meg Mey-t,mert ha rá gondolok mindig a titkai jutnak az eszembe.Hogy vajon mit titkol előlem?Na igen miközben forogtak az agytekervényeim egy kezet éreztem a vállamon.Úgy megijedtem hogy véletlenül képen töröltem az illetőt,majd megfordultam és Kazu állt előttem.Fekete dzsekiben és sötét színű farmerában veszített előttem a 40 kilójával.Igazán vonzó volt . . .

- Mit akarsz Kazu?-kérdeztem a fiútól.

- Nos,csak egy ra... -és ekkor félbeszakítottam.

- Nem!Szó sem lehet róla!-kiáltottam miközben befogtam a fülemet.

- De még esélyt sem adtál rá!-siránkozott.-Kérlek csak halgass meg!

- Nem!Tudom hogy mit akarsz mondani!És azt hiszem hogy a választ is tudod!Meg amúgy is,mára már van programom.-majd egy huncut mosoly kúszott fel a fülemig.

- Ch...Legyen.De még hallassz rólam.-mondta majd elsétált.

 Végre elindultam az autómata felé,mert már igazán vágytam egy jó kis forró csokira,de az autómatánál megállítottak.

- Szia Hikari!Figyelj majd beszélni szeretnék veled ma délután...Fontos lenne.-mondta Mey egy hamiska mosollyal az arcán.

- Mey egy pillanat,de had igyam meg a forró csokimat...Lécci!-kértem már szinte könyörögve.-Na mondhatod.

- Először töröld le a bajszodat.-jelentette ki nevetve.

- Oké,oké inkább mondjad.

- Na ma nem jönnél el velem meginni egy kávét,vagy valami?Addig tudnánk beszélgetni néhány fontos dologról.

- Mey tudod,hogy ki nem hagynám,de az az igazság hogy ma találkozóm van egy fiúval.Esetleg holnap?-kérdeztem.Bár kicsit szégyeltem is magam amiért lemondom.

- Nekem úgy is jó...De egyébként,milyen srác?Miről beszélsz te?Nekem miért nem mondtad?-kérdezősködött.

 Ezek után semmi érdekes nem történt az iskola falain belül,majd hamar vége lett a napnak,szóval 3-kor már kint is voltam a parkban.Leültem a szokásos helyemre,majd vártam.Pár perc múlva megláttam Hirotot aki 2 pohár forró teával sétált felém.

- Szia.-köszönt mosolyogva.-Hoztam egy kis teát.Kicsit lehült a levegő,gondoltam örülnél neki.

- Szia.Nem kellett volna,de attól még elfogadom.Köszi!-hangzottak a számból a szavak,miközben a citromos teát kortyolgattam.

- Na és mi történt veled ma?-érdeklődött.

- Egy idegesítő fiú felhúzott ennyi az egész.Ezen kívül semmi más.-válaszoltam.

- Hát igen nem nehéz felidegesíteni egy lányt.-vihogta

 Ezután jól telt a délutánom.Ismét jól éreztem magam vele.Amikor 16:30-at ütött az óra ismét felkapta a táskámat,majd elindultunk a buszmegálló felé,amikor elkezdett szakadni az eső.Felajánlotta hogy haza visz.Azért mégis csak 2 napja ismerem,de azért belementem.Éppen a házuk előtt haladtunk el amikor kifogyott a benzin a kocsiból.Micsoda véletlen.

Daisuke

  Lehet nem is vagyok én kíváncsi arra hogy ki is ez a csaj.Gondoltam magamban,majd bementem a terembe.Az órák unalmasan teltek,de miután vége lett a 6.órának is Aijivel elmentünk az unokatesómért a reptérre.

- Na és mondd csak..Ez az unokatesód lány vagy fiú?-kérdezte Aiji.

- Lány.

- Hohóó akkor Aiji készen áll az ismerkedésre.-mondta izgatottan.

- Mondtam már hogy hány éves?-kérdeztem.

- Jó ha 1-2 évvel fiatalabb az még nem baj.-felelte egy kaján vigyorral az arcán.

 13:30 lehetett amikor egy hangot hallottam magam mögött.

- Daisuke-kun!-majd azon kaptam magam hogy valaki ott ül az ölemben.-Úgy örülök hogy látlak!...Haku kérem tegye le a csomagokat a szöszi mellé.-utasított a kis fekete hajú.

- Én is örülök hogy látlak Ayame.-mondtam mosolyogva.-Na még mindig nem akarod tudni hogy hány éves?-ezt csak azért kérdeztem mert láttam Aiji elégedetlen képét amikor rájött hogy egy 5 éves után sóvárgott.

- Nem...már nem...

 2 óra lehetett amikor végre hazaértünk.Aiji hazament én pedig egyedül maradtam Ayaméval.

- Na és mesélj.Milyen volt az utad?-kérdeztem a kislánytól.

- Eleinte élveztem,de amikor már vagy 2 órája repültünk kezdtem unni.-felelte.

- Na igen ez ezzel jár.

- Na és Daisuke-kun van már barátnőd?-kérdezte érdeklődve.

- Nem vagy te kicsit túl fiatal az ilyenekhez?

- Nem!-vágta rá durcisan.

- Egyébként,nem nincs.

- Eléggé el vagy kenődve emiatt.De nem baj majd segítek felszedni valami dögös lányt.-mondta izgulva.

 Egy öt évestől azért nem vártam ilyen kirobbanást.Minden esetre igen csak talpra esett lány szóval nem lesz vele gond.Már 16:30 volt és szakadt az eső.Gondoltam hogy Hiroto ma már nem hozzá át azt a szerencsétlen lányt akit ki nézett magának.Bár ő nem olyan mint én.Lehet hogy akár komolyan is gondolja.Na mindegy ideje enni.

Lehívtam Ayamét hogy együnk valamit amikor Hiroto és az az idegesítő csaj beállítottak.

- Ugye nem?-kértem számon a bátyámat.-Kérlek mondd hogy nem ezt a fruskát akarod meghúzni!-mondtam neki mire Hiroto kikelt magából.