Anime Forever♥

Prológus

 
 A mi világunk változik az évszázadok során,de a szellemeké nem.Az ő   világuk örök.Démonok és elveszett lelkek irányítják.
 Legalábbis erről mesélt nekem nagyapám a fagyos téli estéken.Bár én még mindig nem hiszek neki.

 De a nagyapán ideje is lejárt és egy csésze forró teával a kezében hunyt el,a pislákoló tűz mellett.Lefogadom még most is a démonos történeteit meséli a nagymamának odafent.

 Mára már 17 éves vagyok és a bátyámmal élek együtt,aki 3 évvel idősebb nálam.Illetve ő a féltestvérem,aki a szülei halála után került hozzánk.Semmiben nem hasonlítunk egymásra.Az én hajam fekete,az övé vörös.A szemem színe éjfekete,míg az övé zöld.Az én nevem Hirono Ryoko,az övé Aizawa Motoki.De ez minket sosem zavart,mindig is rendes testvérként tekintettünk egymásra.
 Az én szüleimről nem tudni semmit.3 éves voltam amikor eltűntek.Azóta nagyiék neveltek bennünket,de nagymama 16 éves koromban elhunyt.
 
 Ha a bátyám nem lenne,már én sem lennék.Ameddig én gimiben vagyok,ő addig egy étteremben dolgozik,pincérként.Nem keres valami sokat,ezért nem járok full divatos cuccokban,mint a velem egy idős lányok.De ő akkor is mindent megpróbál megadni nekem,és megígérte hogy egyszer elköltözünk abból az egérlyukból,mint amiben most lakunk.Nagyon utálom a mostani lakhelyünket,mert eldugott.Olyan mintha el lennénk zárva a külvilágtól.
 Általában amikor hazaérek Motoki még nincs otthon,de ha tudok besegítek neki az étteremben.Persze van amikor rossz kedve van és olyankor inkább hanyagolom az egész segítség dolgot.
 Meg igazából én se nagyon szeretek a közelében lenni amikor dolgozik,mert ha szünete van dohányzással üti el az idejét.Felfordul a gyomrom még a cigi szagától is.
 Ha úgy alakul,hogy tényleg nincs szükség rám akkor otthon megcsinálom a sulis dolgokat,majd ledőlök az ágyra és zenét hallgatok.A zene az egyetlen dolog ami meg tud nyugtatni.Olyankor úgy érzem hogy teljesen szabad vagyok.
 Az osztálytársam gitárján szoktam játszani,mivel nekem nincsen sajátom,bár már régóta szeretnék egyet...